Egy jó barátom, aki rádió műsort is vezet, ma ezt tette ki a Facebook üzenőfalára: "folytatódik a hajléktalan történet ma az Ízlésdetektívben...ma munka után, hazafelé odaültem a buszon a hullaszagú hajléktalan mellé és csak hatszor kellett halkan elmondanom, hogy miért kell szagolnom a szagodat, azután leszállt, én meg megköszöntem...utasok örvendtek...ezután mind lezavarom a bkv járművekről...megy ez...ezután vita keletkezett a témában, itt a facebookon, az üzenőfalamon olvasható...a témát folytatjuk ma a műsoromban...Ízlésdetektív......továbbra is szerénytelenül a város legjobb zenéivel... 888-15-12, 888-15-13...FM 105.9...Gazdasági Rádió... persze, hogy négytől hatig...és a neten is..."
Aztán jöttek is hozzászólások, például ilyenek: "Mélységesen csalódtam benned! Reméljük reád jobb sors vár.", "Mai napig előttem van egy kép, utazom a new yorki metrón, ücsörgök, előttem áll két rosszul öltözött ember. Az egyik kezében egy Villértes nejlon szatyor. Nem szálltak le, de nem is szóltam rájuk.", "És nem az a megoldás, hogy adsz nekik pénzt, meg kaját, meg cigit! Adj nekik munkát, és fizesd meg! Akkor tényleg tettél valamit! Kedves Ildikó! A Bibliában is valahogy úgy szól az idevágó rész, hogy hálót adj Uram, ne halat...", "szerintem is jól tetted Zoli. mert bár egy részről én is sajnálom a hajléktalanokat, de tényleg nem utazhatnának érvényes jegy, vagy bérlet nélkül a BKV-n. engem az átlag állampolgárt, akitől van még mit elvenni, biztos megbüntetne az ellenőr, ha nem lenne jegyem. és tényleg nincs joguk a többi embert kitenni egyrészt annak, hogy kiforduljon a bele a bűztől,(ez a jobbik eset) vagy valami jó kis TBC-t vagy más fertőzést szedjünk össze tőlük. vannak hajléktalan szállók, menjenek oda melegedni. (teszem hozzá oda meg azért nem akarnak menni mert meglopják egymást. hát azért ez is árulkodik valamiről. biztos, hogy vannak szerencsétlen csövik, akik nem ezt a sorsot érdemelnék, de arról meg vagyok győződve, hogy a többségük a nemtörődöm életvitelük miatt csúszott le teljesen)", "Egyébként én ültem mostanság buszon (metrón is, bár ott megzavart a jegyek megvétele illetve, hogy milyen jegyet kell venni, nem volt egyértelmű). Tehát 29-es busz, amin ültem. Ott nem a hajléktalanok voltak a büdösek, hanem az utasok, akik (tételezzük fel, hiszen a második kerületről van szó) nem voltak mind hajléktalanok, sőt, igen kicsi a valószínűsége, hogy bármelyik is az volt.", "Hát igen, én is elhúzódom, ha furcsa szagok vannak a buszon. Pedig a hajléktalant is embertársnak tekintem. Rá is fáztam párszor...Egyszer egy hajléktalan fiatalembernek akinek télen kilógott a lába ujja cipőből (szó szerint) felajánlottam elhunyt édesapám alig használt cipőit. erre elkezdett velem kiabálni, hogy neki nem kell alamizsna, őt valaki vagy felvállalja egészen, vagy nem kell semmi..Más eset is volt. Amikor a pártfogoltamról kiderült, hogy iszik a gyógyszerre, a barátjával együtt aki elszedi a pénzét. Mostanában már csak néha adakozom, leginkább azoknak akik nem kérnek. Én azt találnám megoldásnak, hogy mindenkinek kellene biztosítani a minimális emberi körülményeket. Étel, ruha, egy kis saját lakófülke, zárható szekrénnyel, meg közösségi terek, tisztálkodás. És lehetőleg foglalkoztatás, munka. De aki ezek után az utcán van, azt tényleg megbüntetném!"
Voltak itt vélemények, érvek pro és kontra. Utána elgondolkoztam a dolgon...
A hajléktalanságon.
Végül is ha úgy vesszük a magyar királyságban egyre több embert fenyeget a létezés eme formája. A hontalanságot már úgyis jól ismerjük. Hazátlanabbak vagyunk, mint a határon túli magyarok.
Ha egy hajléktalanra nézek, akkor jó ideje nem az az első, ami az eszembe jut, hogy büdös. Nem merül föl a kérdés, vajon miért jutott erre a sorsra? A saját vagy más hibájából? Nem firtatom a szerencsétlen ördög viselkedését. Iszik-e avagy nem? Nem izgat, hogy mibe fekteti a markába pottyantott kétszáz forintot. Meg sem próbálom kaja vagy munkalehetőséggel kínálni. Tudom, hogy nem menthetem meg.
Többnyire észre sem veszem mert a magam démonaival küzdök, mint mindannyian...
Ám, mégis előfordul, hogy meglátom őket és a dolog lényegét. A hajléktalanok is csak olyanok, mint az életben bármi más.
Kérdőjelek.
Kérdőjelek, amiket Isten, a Karma vagy éppen ki tudja kicsoda, micsoda állított elénk.
Két lábon járó, visszataszító, bűzlő és kemény kérdések arról, hogy ki vagyok én? Mennyire vagyok önzetlen (nem csak anyagiakban), nagyvonalú és elegáns.
Lehet a kérdőjelet figyelmen kívül hagyni. Válaszolni rá jól vagy éppen rosszul.
Többnyire adok pár forintot, egy mosolyt meg azt hiszem némi pozitív energiát. Talán kapok is...
Úgyis csak hosszú távon fizetődik ki.
Félre ne értsen senki, nem vagyok naiv. Miért is gondolná ezt rólam bárki?
Én hiszem, hogy a legkisebb fejtörést most ezek a szerencsétlen kérdőjelek okozzák nekünk. Azt inkább az okozza, hogy mi is azok vagyunk.
Kérdőjelek.
Ugyan még nem bűzlünk, csak rogyadozunk de válaszokat sem provokálunk. Nem is kapunk.
Pedig kéne.
A válasz biztos nem a 8. kerületi polgármesternél van.
Megbüntetjük? Bezárjuk? Ok. És? Történt valami?
Semmi.
A szegényt fordítom a nyomorult ellen. Oszd meg és uralkodj. Róma óta működik. Az egész csak manipuláció és figyelemelterelés.
Hol a terv? A jobbító szándék.
Ja, hogy itt már csak a terv nevében kap szerepet Széchenyi szellemisége...
Még egy dolog.
Egy bölcs ember valaha ezt mondta: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess..."
Elég törekedni rá...
Most úgyis divat, hiszen boldog, konzervatív és keresztényi időket élünk...
