"Mit érez Jézus ha lenéz a földre Könnyekben tör ki, mert látja, hogy linkre Halt meg a kereszten az emberiségért A gonoszé lettünk egy maroknyi pénzért..." (DopeMan)
Imádom a velem foglalkozó internetes fórumozókat. Természetesen jól esnek a pozitív hangvételű és éltető hozzászólások (mint minden rendes személyi kultuszból élő arcnak :D), de igazán az ilyesfajta megnyilvánulások tetszenek: http://mandiner.hu/cikk/20101221_kedves_naplom
Mikor olvasom a kommenteket, mindig jókat mulatok, és néha fölmerül bennem a kérdés: Vajon miféle fazonok ezek a srácok?
Lehet, hogy kéne szerveznem egy közönségtalálkozót, ahol ütköznénk :-). Az biztos, hogy a világháló ilyen méretű térhódításával egy olyan réteg is szóhoz jutott, amely réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban csöndesen hallgatott volna. Azokban az időkben, mikor az embereknek még szemtől szembe kellett elmondaniuk a véleményüket. Vállalni annak minden következményét.
Ma már a szavaknak nincsen súlya. Bárki mondhat bárkiről bármit. Még szerencse, hogy engem ez nem zavar. Bár bizonyos egyedek szerint kommunistabérenc, uzsorás cigány meg naplopó vagyok, a nézeteimet eme állítások korántsem tükrözik.
Eklektikus vagyok és velejéig demokrata. Hiszek a szólás- és a véleményalkotás szabadságában. Szerintem a társadalmi és gazdasági problémák megoldásához az út a leszakadt rétegek versenyképessé tételén keresztül vezet (minden más a pokolba). Nem a büntetést, hanem az ösztönzést pártolom. Elfogadom a jó értelemben vett nacionalizmust, ami minden Magyarországon élő és adózó polgár érdekeit helyezi előtérbe származástól, anyagi helyzettől, vallástól és politikai nézettől függetlenül. Azt gondolom, hogy támogatni kell az egészséges versenyt (mert az genetikailag kódolva van), valamint a tehetség gondozását és ápolását.
Miért írok akkor gengszter rap számokat és közvetítem egy sokak számára idegen közeg üzenetét? Azért, mert ez a dolog itt kopogtat az ablakotokon. Nem a híreket kéne cenzúrázni, hanem a világot szebbé tenni. Egy rapper arról ír, amit tapasztal. A rendszer - amiben élünk - az ördög játszótere. Mindent, amit elvárásként tálal, áthág és felülír. Van erőszakszervezete, rabolhat, védelmi pénzt szedhet alanyi jogon. Ha el akarja venni másét, indít egy háborút. Ölhet, csalhat korlátok nélkül. Persze olyankor államérdekről van szó. Minden, amim van: a tököm, meg a szavam (ahogy Tony Montana mondta). A szavunk hallatása az egyetlen mód arra, hogy hatást gyakoroljunk a dolgok alakulására és egymásra. Ha ezt is elveszik, csak agyhalott robotként fogunk hajbókolni a szép új világban.
Én elfogadom, hogy van, aki nem szeret. Nem zavar a rossz vélemény, a más vélemény. Nekem ettől színes a világ. Elfogadom, a fideszeseket, a jobbikosokat, a szocialistákat vagy bárki mást. Nem utasítok el senkit a nézetei alapján. Életem egyik legjobb riportját Rákay Philip csinálta velem, a Perjés Zoli jó kis haverom (egyszer még a műsorába is megpróbált meghívni), szeretem és tisztelem Öcsi bácsit, aki tanít bokszolni, vagy éppen Kokót. Ők mind jobboldali érzelműek. A baj inkább az, amikor a más véleményt megfogalmazók nem tűrnek el engem. Én elfogadom a jobboldalit, ő fog kiakadni én tőlem (például a jobbik).
Ha ez baloldaliság, akkor legyen. Nem vagyok közgazdász, sem jogász. Egy srác vagyok a nyolcból, aki stricik, gengszterek és kurvák között nőtt föl az utcákon, de a rendkívül szerető családja támogatásával meg tudta valósítani magát, és most mesél azokról, akiknek ez nem sikerült. Ennyi, meg egy bambi. :-)
Boldog Karácsonyt!
DopeMan, a Gettó Celeb
