Most, hogy a Kuruc Infón is elindult a karrierem, és kikiáltottak a cigány bűnözés első számú reklámarcának, úgy döntöttem foglalkozom egy kicsit a magyarországi romakérdéssel...
Mielőtt belevágnék, szeretném megköszönni a Kuruc Infó szerkesztőségének, hogy a korrektség jegyében közölték a Lamos Péterhez írt válaszlevelem. Annyit azonban hozzáfűznék a dologhoz, ha már lehozták, akkor illő lett volna a teljes írást megjelentetni. Az utolsó bekezdésben is fontos dolgok hangoznak el.
Nos, létezik-e "cigány bűnözés" Magyarországon? A válaszom: igen. Csakúgy, mint magyar, arab, török, orosz, szerb, zsidó és csecsen bűnözés. A bűnözők legszívesebben saját etnikumuk bélivel alkotnak közös csoportot, ha szervezett működésre adják a fejüket. Így lehet az, hogy ha kinyitjuk az FBI aktákat, akkor látjuk, hogy szó esik olasz-amerikai vagy éppen afroamerikai bűnözésről is. Ne feledjük azt sem, hogy a mostani elit jelentős hányadát adó népcsoportok tagjai a felemelkedésük előtti időszakban sokkal nagyobb százalékban fordultak az alvilági életforma felé. Legyen az bárhol a világon...
A "cigány bűnözésben" éppen ezért nincsen semmi meglepő és különös. A cigányság ma a legelmaradottabb körülmények között élő etnikum Magyarországon. Ennek megfelelően a romák nagyobb számban lesznek bűnözők, mint mások (pontosabban több olyan bűncselekményt követnek el, amit sikerül földeríteni). Ennek hangoztatása és eszközként való felhasználása csupán politikai ütőkártya. Bármikor elő lehet venni. Az egyik parlamenti pártnak ennyi elég volt, hogy 300 milliónyi párttámogatáshoz jusson évente. Hozzáfűzném azt is, hogy hazánkban nem olyan mértékben jellemző a bandák származás alapján való elkülönülése, mint például az Egyesült Államokban. Lássuk be: nem csak romákból lesznek bűnelkövetők Magyarországon (minden valószínűség szerint a nagyszüleim támadói sem azok).
A probléma megoldásával vajmi keveset foglalkozknak. A többségi társadalomnak a romákat magához kéne emelni és elindítani a felzárkózás útján. Nem láttam, hogy erre a közeli múltban bárki kísérletet tett volna.
A cigányságkérdés remek politikai eszköz. A szélső jobb már megél a szidalmazásból. Az aktuális hatalom fenntart egy működésképtelen segélyrendszert, és mikor jönnek a választások, a szemben álló felek megfinanszírozzák a külön bejáratú roma vezetőiket, akik cserében szavazatokat igyekeznek hozni. A cigány az utcán? Hoppon marad...
Mi a megoldás?
Az egész rendszerünknek, berendezkedésünknek ugyanaz az egyik rákfenéje. A motiváció hiánya. Az embereket érdekeltté kell tenni. Nem azt kommunikálni folyton, hogy mit nem szabad és minek mi a következménye (nyilván a bűn fogalmával és velejáróival mindenkinek tisztában kell lennie), hanem azt, hogy ha elindulsz egy cél felé, akkor minden eszközt bevetnek, hogy elérd.
Tehát ahelyett, hogy azt mondom a romának, ha nem dolgozol nincsen segély, mondhatom azt: keress munkát, és segítünk az előrejutásban. Ha iskolába járatod a gyereked, jutalmat kapsz. Jó tanuló vagy tehetséges sportoló? Támogatunk. Egyetemre megy? Dotáljuk. A pénzt, amit az állam egyébként is ilyen célokra fordítana, megfelelő kommunikációval motiváló eszközzé kéne alakítani. Ha az egyszerű romával közlik, hogy holnaptól nincs pénz, akkor valóban nem dolgozni megy, de ha azt mondják, hogy akkor ad az állam ha tevékeny, a gyerek mindennap iskolába jár, jól viselkedik és tanul. Még sportol is. Ott fog lihegni a gyerek nyomában éjjel-nappal. Nem csak a roma tenne így...
Innen már csak egy lépés az, hogy kialakuljon a meghatározó roma elit, amire a cigányság példaként tud tekinteni az elért sikerek okán. Ez a minta már látható az amerikai feketék körében. A nyolcvanas és kilencvenes években még csak zenészek, sportolók jöttek közülük. Manapság egyre eredményesebbek az értelmiségi pályákon és az üzleti életben. A pénzt nem elszórni, hanem a megfelelő helyen és módon elkölteni kellene úgy, hogy a jövőben megtérüljön, és az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz. Nem a társadalom érdeke a szegregáció, hiszen az csak a politikai manipulációk folytatásához biztosít szabad utat...
