Ma egész nap együtt vagyok a kislányommal mert az anyja dolgozó nő, én meg majdnem mindig akkor érek rá, amikor akarja. Fanni náthás és nem óvoda kompatibilis, így most akarta.
A délelőttöt a Teccsó területén töltöttük, ahol ebéd után végighallgattuk, ahogy két lányka Fanni mosolyára hivatkozva igyekszik minket csőbe húzni valami parfüm akció keretében. Ajánlatukat udvariasan visszautasítottuk, majd a postán föladtunk egy szolidabb összeget (autó részlet, kötelező).
Némi fülrágás hatására hagytam magam lehúzni mangóra, bébi ananászra (ami száz forinttal drágább, mint a nagy), kókuszra, almára és végül a citromnál parancsoltam megálljt. A pénztárnál sztoikus nyugalommal még egy tiktakot is vásároltam abban a tudatban, hogy megint kegyetlen módon meg lettem vezetve.
"Azért szereted apádat mi?"-vetettem oda a hazafelé tartó séta közben. Egy laza persze volt a válasz tipikus Fanni módra. "De meg tudod fogalmazni, hogy mit szeretsz apában?"-próbáltam kicsikarni egy hosszabb vallomást a sok ajándékért cserébe. Minimális gondolkodás után rám nézett és komolyan, tiktakkal a szájban ennyit mondott: "Hát én csak úgy nagyon szeretlek apám."